Egyenes sugárban hányni Kertész Imrétől II.

Kedves Imre bá!

Teccik tudni, megértem, hogy nyolcvan évesen nehezen változik az ember, ezért nem is gondolom, hogy bárkinek sikerülne Önből gerinces embert faragnia.

Magam is tisztában vagyok vele, hogy kutyából nem lesz szalonna.
Ami a vetítéseket illeti, tulajdonképpen azt nem értem, hogyha úgyis megvan Önnek az a szűk, hű olvasói rétege, akik elég képzettek, hogy értsék az iróniát, akkor miért nem nyiltan írja le, hogy simán utálja a magyarokat. Ezen szűk olvasói réteg szórakoztatására megy ki, és az ön méltán elismert Nobel-díjas irodalmi képességeinek villogtatása lenne az egész?

Ja és ha ezek a botrányos pletykalapok, melyek mint Ön nagyon jól tudja, nem elég függetlenek, (és van köztük, mely épp az Ön oldalán állna), ha félrefordítanak bármit is az Ön választékos nyilatkozataiból, az hol fogja az egész országot minősíteni?

Nos nem szeretném kifejteni az okokat, mert nem biztos, hogy a net elbírná, és attól is tartok, hogy az Ön vénségére megváltoztathatatlan stílusa nem lenne képes értelmezni a soraimban néhol fellelhető cinizmust (mert ezt nem értheti mindenki, csupán a művelt magyar pl.), mégis ki kell mondjam szabad gondolatomat, ahogy Ön Budapestről, az országról, vagy az itt élőkről (vagy akár csak a magyarokról, vagy mittomén kiről is) jelentett ki szintén szabadon, vagyis, hogy Ön egy csiga.


Üdvözlettel,A