Drazsé utolsó napja

Sokak életében vannak olyan pillanatok, amikor rájön, hogy változtatni kell. Vagy azért, mert már elérte minden kitűzött célját, vagy mert épp hogy azokat nem tudja elérni valami okból kifolyólag.

A mi szeretett drazsénk is már napok óta álmatlanul hempergőzött az ágyban, és még kedvenc csíkos pizsamája sem tudta álomba ringatni. Nem hagyta valami álomra szenderülni. Folyton az járt a fejében, hogy'Drazsé! Meg kell tenned!'.

Csak eleinte kicsit félt. Aztán, mikor már egy reggel a fogselyem is kiszaladt az ujjai közül a reggeli után, a mosdó szélére csapott, és a tükörbe nézve próbálta elgyakorolni: 'Ennyi! Én itt végeztem!'

Nem tudta könnyen becsukni a bejárati ajtót. A keze remegett, és a zár is akadozott. Aztán meg a sofőr is nagyokat fékezett a dugóban. Gondolta utoljára még odanyomhatnának, és a kék villogóval seperc alatt beérnének, de inkább olvasott. Nem tetszett neki, ami a lapban volt, de gondolta, majd a jövő heti Fórumban... ott majd megírják megint! És ő meg megint sírni fog.

Mély levegőt vett, nehogy a sofőr gyenge pillanatéában kapja el, és meglássa. Pedig gyakran kerülgette a sírás, és a gyomor fekélye is elég komolyra kezdett fordulni. A tenyere is sokszor izzadt mostanában, mikor nyilatkozott. Pedig régen nem volt ilyen. Valahogy kezd megváltozni? Sokszor gondotl arra, milyen lehet, ha az embernek van lelkiismerete. Most, hogy ezek a problémák előjöttek, kezdett arra gyanakodni, hogy ez az lehet. Persze ha ez ilyenekkel jár, akkor jobb, ha nem próbál ilyesmivel foglalkozni. Már ha lenne.

Végülis már ha beért az irodába, megpróbál megint tükörbe nézni. Talán nem az a ronda manó lesz ott ezúttal, aki mindig csúfolja... Persze ha mégis, az sem baj, mert akkor majd legfeljebb bosszúból megint lenyilatkozik valamit a lapoknak, amitől aztán mindenki jól megtudja, mennyi mindent tett ő, és ilyen kis tükörben lakó gonosz manók nem árthatnak neki.

Nem őrült ő meg! Dehogy. A feleségének is mondta, aki már erre többször is gyanakodott. A barátainak is elmondaná. De velük rég nem találkozott. Persze nincs is nagyon. De egy van. A Feri. Ő igaz barát. Csak mostanában sosem hívja vissza, de megbeszélték, hogy karácsonyra összeülnek egy vacsorára a családok...

De most ennyi elég. Vége van. 'Felmondok!' gondolta megint. A székében valahogy elveszett most, olyan nagynak tűnt minden. Az íróasztal végén a telefont alig érte el. Kicsit fel is kellett térdeljen, hogy a hatalmas fekete kagylót leemelje, és a tenyérnyi gombokat is két kézzel kellett nyomkodnia. Aztán a telefonos kisasszony a vonal végén értetlenkedett, és hiába kiabálta a telefonba, hogy ki ő, és mit akar, és kivel akar beszélni, az csak hallózott, de végül a cincogást nem tudva mire vélni lerakta...

Ettől persze Drazsé egyre idegesebb lett, és és fel-alá kezdett járkálni a lakktól fénylő íróasztalon az állát vakargatva. 'Inkább írásba adom!' - és ezzel sarkon foruldt, hogy egy papír ívet kihalásszon az iratrendezőből. Cskahogy az túl magasan volt már. Nem érte el. És a toll, ami ott hevert előtte, szintén használhatatlan volt. Nekidőlt a nálánál sokszorta nagyobb, lerágott kupaknak, és egyre tanácstalanabbul hortyogott maga elé.

'Végülis elég, ha csak ide felírom, amit akarok' - ötlött eszébe egy dolog, és kezével megpróbálta elérni a magasban a toll hegyén lévő tintával átitatott fémgolyót. Undorodva vicsorgott, mikor öltönye ujja tintától átitatódott, és ahogy egy asztalon heverő névjegykártya felé sietett, még a cipőjére is tinta csöpögött.

Negyed óra alatt megofgalmazta, amit akart, és egy részét sikerült is a névjegyre maszatolnia, de eddigra úgy kifáradt, hogy érezte, jót tenne egy zuhany.

Amint erre gondolt épp, nem figyelt fel arra, hogy egy elsuhanó árnyék a feje felett kiszúrta magának, és egy pillanat alatt lecsapott. A légy óriási szívókáját a névjegykártyán pihenő Drazsé köré fonta, és egy halk szippantással elnyelte. Sajnos azonban felröppenni nem volt ideje, mert a kávéval érkező Gizike a legfrissebb Népszabival a kezében odavágott és a szétfolyt lét egy olcsó papírzsebkendővel gyorsan felitatta, majd a búgó telefonkagylót is visszatette a helyére.