Meló

Ez egész jó lett, nem?:)

Read more...

Címtelenül

Már szinte nem is tudom, mikor írtam legutóbb blogot.

Most is ez a hatodik mondat, és ezt talán már nem törlöm ki.

Sajnos sem okosakat, sem szórakoztatót nem nagyon tudok most írni. Így maradok annál, hogy mi is történik körülöttem.

L-val tegnap voltunk 23 hónaposak. És ezalkalommal is kihagytuk a szokásos Trófea Grillünket, tekintettel a nyári célokra, de azt azért sikerült a ma esti hazaérkezésem után kieszközölnöm, hogy a héten mindenképp be kell pótoljuk, mert tényleg hónapok óta kihagytuk ezt a megszokott ünneplést.
A munkáról tudok talán a legtöbbet írni, de arról szeretnék a legkevesebbet most. Ott kezdem, hogy a főnököm, Peti január elején felmondott, és alig másfél hétre rá már távozott is. Az ügyeinek az oroszlánrészét megkaptam, aminek örülök, mert kihívás, szakmailag is előrelépés, de persze semmilyen egyéb vonzata rövid távon nincs egyelőre.
A megüresedett pozíciót kisvártatva belsőleg pótolták, és aki pótolta, nos annak a helyén is lett egy üresedés, amit márciusban egy visszaérkező kismam be fog tölteni.

Azért nem írok most őszíntébben és mélyebben az ezekkel a lépésekkel, eseményekkel kapcsolatos érzéseimről (mert bár tudnék), mert még nemrég történtek, és kiváncsi vagyok hová tartanak az események.

Persze azért egy tüskét mégis meglebbentek itt. Ez pedig nem más, mint egy szerintem fura év végi jutalmazás, amiből igen, kimaradtam. Miért? Nem tudom, pedig meggyőződésem, hogy a személyre szabott terveket az egész osztályomon én hoztam egyedül 92%-on. Ezzel közel azonos (91%) csak távozó főnököm volt, a többiek 85%-és alatti teljesítménnyel. Azonban végülis valami okból kifolyólag, ami még szúrja a szemem, engem még csak vállon sem veregettek.

A jövőre nézve pedig annyi, hogy embertpróbáló kihívások vannak elém támasztva. Szerencsére tudom, hogy jó leszek, és sikerülni fog a legtöbbet kihozni magamból, hogy letegyek ismét egy névjegykártyát az asztalra, de amit megtanultam, hogy talán érdemes tényleg 'hangosan dolgozni'.

A kis tüskémet mindenestre nem az új felettesemmel, hanem egy még feljebb lévővel fogom átbeszélni, amint lesz kis időm ilyesmivel foglalkozni. Talán már márciusban...

Más.
Beindult a téli Rúna Tábor szervezése. Csanáddal írjuk a MAGUS modult. Agész jól alakul, de még van mit dolgoznom rajta.
Közben Alexéknál a múlt előtti héten még egy szerepjáték is majdnem összejött, de végül csak egy karigenerálás, és egy naveledmegmitörténtmostanában beszélgetés sült ki, de remek volt. Amilyen kellett legyen. Olyan Alexos hangulat.

Edzeni nem edzek eleget. Múlt héten beteg is voltam. De már elkezdtem kardiózni ismét, és még akár fogytam is, ha merek hinni a számoknak, de nem látom, és érzem a hatást. Pedi a pocinak vesznie kell!!! :)

Bogi és Bálin imádnak, és Geri unokaöcsém egyre nagyobb. Nagyon birom őket, de sajnos keveset vagyok velük. Pedig, amikor megérkezem, óriási nyakbaborulások, szoros ölelések, meg rityi-rötyi, aztán meg a nemenjméééégeeeeeeeeel.

Továbbra is zajlik a balatoni ház projekt. Tőke szinte semmi, de a projekt erre is tartalmaz megfelelő lépéseket, amik a tavaszi telek eladásban kicsúcsosodhatnak, és akkor jöhet a hitel és a Balcsi!

Most meg megyek, nézem tovább a Jedi visszatért a Film+-on. Immár kb háromezredszerre, de ugye tudjuk, hogy ez nekem még mindig nem elég :) Imádom.

Read more...