A légkondicionáló

Igen!

Eljött az idő, hogy odakint 30+ fok van, míg idebent szépen barrikádokba rendeződik mindenki.

A hosszú vékony kis iroda megosztódni látszik. Vannak az 'én nem szeretem a légkondit' típusok, akik mellé rögtön karbafont kézzel sorakoztak fel  az 'ennek még később meglesznek a következményei, mert ha nem most, hát később betegebbek leszünk' emberek.

Páran a 'nekem nem lenne gond, de ma pont nem hoztam szvettert' alakok közül is ma épp melléjük álltak, kiegészülve azokkal, akik 'szerintem kint hüvösebb van, mint itt bent, csak szólok...'.

Ami meglepő, hogy néha fel-feltűnnek 'a virágoknak sem tesz jót, ha jön rájuk a huzat' és a sima 'basszus ti nem fáztok még?' típusok is.

Ők az ablakok nem várt nyitogatásával folyamatosan aknamunkákba kezdenek, de időközönként le-leállítjuk őket.

Vannak az átlag járókelők is az irodában, akik valóban egy szót sem szólnak, és esélyed sincs rá, hogy megnyerd az ügyednek, de azért félsz, hogy cinkosan összeszűri a levet az antilégkondistákkal.

Aztán vagyunk mi, akik meg - próbálva ésszerűen - igyekszünk nem agyonizzadni egy átlagos nyári munkanapon az irodában. Felhozzuk az Aranybullánkat, hogy reggel minden ablak legyen nyitva, szellőztessünk, és aztán nyomjuk a turbinákat (nem -1000 fokon persze), és dél körül megint erőteljes szellőztetés után folytassuk a csukott ablakos turbinaüzemeltetést délutánig, mikor már lehet ablakot is nyitni az enyhébb időben.

De elég sok az ütközőpont, és a nem várt ablak nyitások, amiknek hála mi is kezdjük az eredeti 25 fokos légkondit 23-ra, vagy egészen 18-ra állítani, hogy kompenzáljuk a kiesett hőfokokat.

Erre persze jönnnek a korábban emlegetett típusok mellett a kompromisszumkészebb 'mi lenne, ha legalább az egyiket kikapcsolnánk?'.

Aztán így, 11 felé közeledve lassan aláírjuk a békeszerződéseket, de tudjuk jól, hogy holnap (egymás taktikáit kiismerve) újabb csata kezdődik...